[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Nemsokára fölhagyott az erőlködéssel, hogy nyitva tartsa a szemét.Mintha halk hangok szűrődtek volna a fülébe, mintha csizmás emberek mentek volna magas fűben, halkan beszélgetve.A falu felé mentükben megálltak a szentély előtt.De a fű még rövid volt, csak most bújt ki a hó alól, nem nőtt azóta, hogy tavaly ősszel lelegelték.Biztosan csak álmodik.Könnyű szél fújt a hegytető felől, szelíden becsukta az ajtót.Edwin felébredt a neszre, de rögtön meg is fordult, és ismét lehunyta a szemét.A hangok elhallgattak.Naima vékony, barna karja nyúlt feléje, de aztán már nem az ő karja volt, ő pedig Royston lett a szenvedélyes ölelésben.Aztán megint Royston mosolygott rá egy csónak túlsó végéből, ahol a kormányrudat fogta.Edwin megborzongott a hidegtől, ahogy belevetette magát a tengerbe, és lassan, erőtlenül úszni kezdett a part felé.Egyszer fölpillantott, s látta, hogy Niendrak türelmesen, tűnődve figyeli.Vagy az Isten volt, falevélnek álcázva, hanyagul odavetve egy festett üvegablak sarkába az egyetemi kápolnában? És Naima, vagy legalábbis a karja, intett.Hideg volt.Hideg volt, amíg a tenger vagy folyó, a vizek lánggá nem változtak, és ismét az utazók halk hangját hozták feléje.A tűz kihunyt, Edwin fölébredt, arccal a nyitott ajtó felé.A nap már fölkelt, a fű már nem szürkén, hanem zölden fénylett a fennsíkon, a hegyoldal előtt.Edwin örült, hogy túlélte az éjszakát, és megláthatta ezt a látványt.Kikászálódott a takarók gubójából, és azon gondolkodott, mi lehetett a szomszéd szentélyben, ami úgy izgalomba hozta a katonákat.Hogy bejuthassanak a kis építménybe, teljesen szét kellett törniük az ajtót.Ettől a szemöldökfa, egy szemlátomást elkorhadt nyírfadarab is kettétörött.A tető egy része beomlott, és szabaddá vált egy faragott kődarab, úgy állt ott, mintha ma készült volna.Irtózatos, festett arc éktelenkedett rajta kék égbolton, lángtenger fölött.Ed-winnek nem esett nehezére elképzelni, hogy a frászt hozhatta arra, aki váratlanul szemben találta magát vele a zseblámpája fényében.A fölismerés kicsiny szikrája föllobbant, majd kihunyt az agya rejtett zugában, amikor meglátta, hogy egy emberalak áll csónakban a festett tengeren, a feléje csapkodó lángok közepette.Összerezzent, hátrafordult; Niendrak állt mögötte.− Ahogy mondtam, a síkság − jelentette ki lassan, tagoltan.Segített Edwinnek összehajtogatni a takarókat, aztán visszakísérte a faluba.Mindenki, akit Edwin ismert, várta, hogy üdvözölje.Együtt reggeliztek a legnagyobb ház tetején, aztán Edwint elvezették oda, ahol már várták önkéntes vezetői egy megrakott jak társaságában.Sietős volt a búcsúzás, hiszen oly sokan akartak, elköszönni tőle.Mindenki a kezébe nyomott valami aprócska ajándékot.Ahogy a férfi elindult az ösvényen, rádöbbent, hogy Niendraktól nem búcsúzott el.Megfordult, meglátta, hogy ott áll egy sziklaperemen az ösvény fölött.A láma lenézett Edwinre, észrevehetetlen mozdulattal megrebben tette a kezét.− Niendrak! − kiáltotta a nevét Edwin, egy pillanatra boldogság és fájdalom öntötte el, aztán megfordult, elindult a nagy völgybe levezető ösvényen.Első rész1.FEJEZETA probléma, Boynton jól tudta, az ebédnél fölhajtóit második korsó sörből fakadt, amelyet Dibley megjelenése mindig szükségessé tett.Nem is beszélve aztán a második csésze teáról, lévén Miss Pontingnak születésnapja, ami alkalmat adott bizonyos képviselőfánkokra.A probléma megoldása körültekintő stratégiát igényelt.Persze, az igazat megvallva a bank vécéjét kellett volna használnia, de mire mindennel végzett, már öt perccel elmúlt öt óra, és tudta, hogy az Angol Nyelviskola utolsó órája tíz perccel öt előtt befejeződött; sőt, az agyalágyult vén Shuttleworth miatt olyan sokáig kellett halogatnia az indulást, hogy az emeleti ablakból végignézhette számos diáklány távozását, pedig neki már régen a Viktória Borkimérés előtt kellett volna ácsorognia, megfelelő alanyra várva.Előléptetés, ó, szép előléptetés!Boynton hónapok óta arra áhítozott, hogy aligazgatóvá lépjen elő, mely pozícióval együtt járt volna a jog, hogy akármikor az emeleti irodában legyen, ahonnét jó kilátás nyílt a finchleyi Angol Nyelviskolára, és vele járt volna a lehetőség, hogy kevésbé feltűnően osonjon el öt perccel öt előtt a hátsó bejáraton, elkerülve az osztatlan terű földszinti csarnokot, mellyel a bank tervezőrészlegének valamelyik torz lelkű tagja örvendeztette meg őket másfel éve.Így vagy úgy, immár megvolt az alany; valószínűleg thaiföldi vagy indonéziai.Ilyen hosszú lábbal nem lehet japán vagy tajvani.Boynton gyakran álmodozott arról, hogy egyszer hazáig követ egy gyönyörű, délceg, hosszúlábú indiai lányt, de hát azok ritkán jártak olyan kihívó öltözékben, amely megfelelt volna az ő ízlésének.Az igazat megvallva, kissé unta már az ázsiai lányokat.Eltűnődött, hogy vajon a finchleyi Angol Nyelviskolának van-e a Távol-Keleten valami ügynöke, egy kövérkés alak számos vigyori atyafiával, mindegyikük tarsolya dugig prospektusokkal, amelyek hibátlan fogalmazással és választékos nyelvezettel hazudoznak Finchleyről és Prior doktorról.Voltaképpen az iskola az Ázsián kívüli országokból is vonzott nőket, ám azok rendszerint pontosan tíz perccel öt előtt elmentek, nem ácsorogtak, beszélgettek még néhány percig a kapu előtt; gyors távozásuk arra utalt, hogy van hová, tehát van kihez menniük, ennélfogva kívül estek Boynton érdeklődési körén.A magány oly sok barátságos gesztus szülőanyja [ Pobierz całość w formacie PDF ]